Leírás
ELŐSZÓ
Azzal, hogy Arturo milyen szépen dolgozik, tisztában voltam, de azt nem is feltételeztem, hogy mesélni is ilyen szépséggel tud. Tudtam, milyen rengeteget képes megmutatni, de azt nem sejtettem, hogy ugyanennyit képes láttatni is. Ismert volt előttem, hogy minden helyzetet megörökít, de arról már fogalmam sem volt, milyen tehetsége van ahhoz, hogy a képek mögötti világot a maga teljességében adja vissza. Az igazat megvallva úgy tűnt számomra, hogy ez valójában lehetetlen is volna.
Április 2.-a után talán egytől egyik – ideértve legközelebbi munkatársait és a „családot”, ahogy Arturo olyan szépen fogalmazott – elgondolkodtunk azon, hogyan is tudnánk megőrizni II. János Pál személyének emberi vonásait azok számára, akik nem ismerhették őt közelebbről. Hogyan mutathatnánk be tűnődéseit, hogy eközben vidámságát se veszítsük szem elől, és miképpen ábrázoljuk egyszerre határozottságát és jámborságát, valamint az imádságban és az emberi valóságban való elmélyülését. Miként kapcsoljuk össze – a legegyszerűbben szólva – azokat a különböző helyzeteket, hangulatokat, döntéseket és szokásokat, amelyek az elhunyt Szentatya sokrétű és emberi ésszel föl nem érhető személyiségét: életszentségét adják. Talán mindanyájan érezzük, neki és az embereknek is adósok vagyunk , ezzel és némi irigységgel gondolunk Arturóra, aki – ahogy feltételeztük – szolgálatát beteljesítve pontifikátusának minden napját megörökítette. Eközben – ahogy az elmúlt huszonhét év folyamán – Arturo nem tett fel magának felesleges kérdéseket. Egyszerűen csak félretette fényképezőgépét, és gyermeki szeretet által vezérelve felidézte azokat a személyes és nyilvános pillanatokat, amelyek legmélyebben ivódtak emlékezetében. A kellő diszkréciót megtartva őszintén, bizalmasan beszélt, sok, eddig ismeretlen epizódot felelevenítve. Nincs mit csodálkozni – a diszkréció és szerénység mindig is szakmai és személyes erényei közé tartoztak. A halk, észrevétlen jelenlét, melynek köszönhetően II. János Pál soha nem gondolt afelől, hogy éppen fotozzák vagy leskelődnek utána. Vagyis az – a hűség, a szeretet és a teljes odaadás mellett – amiért halála előtt olyan hálás volt, és amit néhány órával azelőtt személyesen köszönt meg neki.
Én pedig azért szeretnék köszönetet mondani Arturonak e magával ragadó könyv elolvasása után, hogy e mindannyiunk által szeretett Személlyel kapcsolatos élményeit megosztotta velünk, és hogy tette ezt akkor, mikor emlékeink még egészen élénkek. Valamint azért is, mert mindezt ilyen szépen, természetesen és találóan foglalta szavakba.
STANISŁAW DZIWISZ ÉRSEK
Értékelések
Még nincsenek értékelések.