Leírás
A szerzőről:
Alfonso Aguilar 1967-ben született, Spanyolországban. 1998-ban szentelték pappá. Filozófiából, teológiából és bioetikából szerzett diplomát. 1997 és 2003 között, metafizikát és ismeretelméletet tanított New Yorkban. 2003-tól filozófiatanár a Regina Apostolorum pápai intézetben, Rómában. Több könyv és filozófiai esszé szerzője. A Szentszéki Sajtóirodánál akkreditált újságíró.
ELŐSZÓ
1956 március 9.-én kezdtem el pápák számára fotózni. Tizenhat éves voltam. Pályám kezdetén történt, hogy elkísértem XII. Piusz pápát a Vatikáni Rádióba, ami a Vatikánvároson épphogy kívül található. A rövid kis utazás egy olyan diszkrét főpap számára, amilyen XII. Piusz volt, majdhogynem felért egy nemzetközi úttal. Néhány évvel később ott lehettem a II. Vatikáni zsinat megnyitóján, és társául szegődhettem a ma már boldog XXII. János pának első, óriási meglepetéseket okozó útjain a Vatikán falain kívülre – kórházakba, börtönökbe, még az új római repülőtérre is. Napról napra nyomon követhettem VI. Pál, I. János Pál és II. János Pál pontifikátusát, és a nyugdíjba menetelem előtt én fényképezhettem XVI. Benedek pápát első két évében.
Életem legintenzívebb évei kétségkívül azok voltak, melyeket a 2011-ben boldoggá avatott II. János Pál mellett töltöttem. Láttam csodákat, gyógyulásokat, ördögűzéseket és az ő tanúságtétele nyomán fakadó megtéréseket. Legünnepeltebb fotóm az, amelyben a lengyel pápa megölel egy oaxacai (Mexikó) indiánt 1979-es első külföldi útja alkalmával.
A legmegrendítőbb képeim 1981. május 13.-án, a szentatya elleni támadás alatt készültek. Nem is emlékszem, hogyan készítettem azokat a fotókat, s a Gemelli kórházban milyen módon is kaptam lencsevégre a lábadozó pápát. „Még élek…”- mondta nekem. Csak sírtam, és egy szót sem tudtam kinyögni.
Számomra pontifikátusának legemblematikusabb képe az, amit utolsó keresztútja alkalmával készítettem róla: az öreg pápa homlokát a feszületen pihenteti.
A képeim egy pápáról mesélnek, aki az egyházat és az emberiséget a harmadik évezredbe vezette. Aguilar atya „pillanatképei” éppoly élők, mint azok, amelyeket én készítettem János Pál 26 éves pontifikátusának minden egyes napján – egyetlen különbséggel: a könyv lapjai a pápa lelkéről készült „fotókat” tartalmaznak! Bemutatják örömeit és szenvedéseit. A könyv, melyet most a figyelmükbe ajánlok, tökéletes kiegészítője – egyben szükséges kommentárja – az én nagy fotóalbumomnak.
A könyv hasonlítható egy modern életrajzi dokumentumíráshoz, melyben megfelelő arányban szerepelnek a képek és a szavak. A változatosság és a színhelyek folyamatos cserélődése könnyeddé és élvezetessé teszi az olvasást. A könyv vizuális érzékszervi élményre – János Pál szemére – koncentrál, csakúgy, mint a szentatya költészetének gondolatvilága.
Ezek a „pillanatképek” jól illenek ahhoz a szándékukhoz, hogy rácsodálkozzunk Isten II. János Pálon végzett munkájára, és megköszönjük az Úrnak életét és a ránk hagyott örökségét. A könyv fejezetei olyanok, mint a lélek termőföldjére hulló esőcseppek: ki tudja, éppen melyik fog életet fakasztani?
Ezeket az oldalakat olvasva olyan érzés alakulhat ki Önben, mintha ténylegesen időt töltene II. János Pállal – mintha az olvasó Arturo Mariként maga fotózná őt vagy, mintha közösen fényképezkedne vele. Soha nem fogja megbánni, hogy elolvasta – hogy mélyen belenézett II. János Pál szemébe.
Arturo Mari – pápai fotográfus 51 éven át
Alfonso Aguilar 1967-ben született, Spanyolországban. 1998-ban szentelték pappá. Filozófiából, teológiából és bioetikából szerzett diplomát. 1997 és 2003 között, metafizikát és ismeretelméletet tanított New Yorkban. 2003-tól filozófiatanár a Regina Apostolorum pápai intézetben, Rómában. Több könyv és filozófiai esszé szerzője. A Szentszéki Sajtóirodánál akkreditált újságíró.
ELŐSZÓ
1956 március 9.-én kezdtem el pápák számára fotózni. Tizenhat éves voltam. Pályám kezdetén történt, hogy elkísértem XII. Piusz pápát a Vatikáni Rádióba, ami a Vatikánvároson épphogy kívül található. A rövid kis utazás egy olyan diszkrét főpap számára, amilyen XII. Piusz volt, majdhogynem felért egy nemzetközi úttal. Néhány évvel később ott lehettem a II. Vatikáni zsinat megnyitóján, és társául szegődhettem a ma már boldog XXII. János pának első, óriási meglepetéseket okozó útjain a Vatikán falain kívülre – kórházakba, börtönökbe, még az új római repülőtérre is. Napról napra nyomon követhettem VI. Pál, I. János Pál és II. János Pál pontifikátusát, és a nyugdíjba menetelem előtt én fényképezhettem XVI. Benedek pápát első két évében.
Életem legintenzívebb évei kétségkívül azok voltak, melyeket a 2011-ben boldoggá avatott II. János Pál mellett töltöttem. Láttam csodákat, gyógyulásokat, ördögűzéseket és az ő tanúságtétele nyomán fakadó megtéréseket. Legünnepeltebb fotóm az, amelyben a lengyel pápa megölel egy oaxacai (Mexikó) indiánt 1979-es első külföldi útja alkalmával.
A legmegrendítőbb képeim 1981. május 13.-án, a szentatya elleni támadás alatt készültek. Nem is emlékszem, hogyan készítettem azokat a fotókat, s a Gemelli kórházban milyen módon is kaptam lencsevégre a lábadozó pápát. „Még élek…”- mondta nekem. Csak sírtam, és egy szót sem tudtam kinyögni.
Számomra pontifikátusának legemblematikusabb képe az, amit utolsó keresztútja alkalmával készítettem róla: az öreg pápa homlokát a feszületen pihenteti.
A képeim egy pápáról mesélnek, aki az egyházat és az emberiséget a harmadik évezredbe vezette. Aguilar atya „pillanatképei” éppoly élők, mint azok, amelyeket én készítettem János Pál 26 éves pontifikátusának minden egyes napján – egyetlen különbséggel: a könyv lapjai a pápa lelkéről készült „fotókat” tartalmaznak! Bemutatják örömeit és szenvedéseit. A könyv, melyet most a figyelmükbe ajánlok, tökéletes kiegészítője – egyben szükséges kommentárja – az én nagy fotóalbumomnak.
A könyv hasonlítható egy modern életrajzi dokumentumíráshoz, melyben megfelelő arányban szerepelnek a képek és a szavak. A változatosság és a színhelyek folyamatos cserélődése könnyeddé és élvezetessé teszi az olvasást. A könyv vizuális érzékszervi élményre – János Pál szemére – koncentrál, csakúgy, mint a szentatya költészetének gondolatvilága.
Ezek a „pillanatképek” jól illenek ahhoz a szándékukhoz, hogy rácsodálkozzunk Isten II. János Pálon végzett munkájára, és megköszönjük az Úrnak életét és a ránk hagyott örökségét. A könyv fejezetei olyanok, mint a lélek termőföldjére hulló esőcseppek: ki tudja, éppen melyik fog életet fakasztani?
Ezeket az oldalakat olvasva olyan érzés alakulhat ki Önben, mintha ténylegesen időt töltene II. János Pállal – mintha az olvasó Arturo Mariként maga fotózná őt vagy, mintha közösen fényképezkedne vele. Soha nem fogja megbánni, hogy elolvasta – hogy mélyen belenézett II. János Pál szemébe.
Arturo Mari – pápai fotográfus 51 éven át
Értékelések
Még nincsenek értékelések.